A szigeten mindenki autóval jár. Kevés olyan elszánt ember van, aki úgy dönt, hogy nem vesz autót és tömegközlekedik. Mindenki azt mondja, hogy itt _muszáj_ egy autó, mert anélkül nem lehet boldogulni. Szerintem lehet, egy kicsit macerásabb, de a megfelelő körültekintéssel minden megoldható. Például nagyon fontos, hogy amennyiben lehetséges, a munkahely legyen séta távolságra, mert a buszokra nem lehet alapozni egy pontos érkezést a kora reggeli csúcsforgalomban.

A tömegközlekedésről sok cikket olvastam, hogy régebben mennyire rossz volt és mennyit fejlődött. Hát nem szeretnék belegondolni, hogy milyen lehetett régebben... Most azt kell róla tudni, hogy a buszhálózat az egész szigetet lefedi, legalábbis eddig nem sikerült olyan helyet találnunk ahova nem megy busz. Sajnos a legtöbb vonalon ritkán járnak a buszok, fél óránként-óránként, és vagy jönnek, vagy nem. Ha dugóba került a visszaúton, akkor később fog indulni a következő körre is.

Helyi sajátosság, hogy amennyiben a busz "tele van", akkor meg sem áll a megállóban és nem vesz fel több utast. Ami gondolhatnánk, hogy egy egészen reális ötlet, csak az a gond, hogy a "tele" sosem jelenti azt, hogy tényleg nincs több hely, csak azt, hogy az utasok, mivel elöl szálltak fel, ezért nem mennek hátrébb és a sofőr szemszögéből nézve a busz tömve van. Ez mindaddig rendben is van, amíg az ember nem időre megy, vagy a busz nem óránként jár. Mert az is előfordul, hogy egy olyan busz hagy ott megállás nélkül... Ezt nekünk úgy sikerült megoldani, hogy akárhova megyünk, nem szállunk át a legrövidebb távolságon, hanem mindig bemegyünk Vallettába és ott, a végállomáson szállunk fel a buszra, hogy biztosan felférjünk.

A buszjegy 2 órára szól, tehát 2 órán belül bármennyiszer át lehet szállni vele, akár a visszaútra is lehet használni, amennyiben az 2 órán belül van. A sofőrnél lehet venni 1,5 vagy nyáron (júl. 1-től) 2 EUR-ért és meg kell tartani a jegyet amíg az utazás tart. Túristáknak kitaláltak különböző gazdaságosabb megoldásokat, heti jegy és "tömbjegy" formájában, melyeket az ún. Tallinja kártyával lehet megvenni.

Ami igazán nyerő, az a helyieknek kigondolt személyre szabott Tallinja kártya. Ezt online (is) meg lehet igényelni, majd kb. 2 hét múlva kiküldik postán. Elvileg személyre szabott, útlevél másolat alapján készül és fénykép is van rajta. Gyakorlatilag soha senki nem nézte még meg, hogy az enyémet használom-e. A Tallinja kártyával egy út csak 0,75 EUR-ba kerül és ugyanúgy érvényes rá a 2 órás szabály, aminek az ellenőrzése ráadásul fájdalommentesen történik egy csippantás alatt felszálláskor. Ezen kívül a havi fogyasztást is 26 EUR-ban maximalizált, tehát aki napi szinten használja az sem tud ennél többet elkölteni egy hónapban.

Bővebb információ a jegyekről: https://www.publictransport.com.mt/en/bus-card-and-ticketing

A buszok tiszták és még egy se robbant le alattunk. Többnyire nyugdíjasokkal és túristákkal vannak tele. A sofőrök a helyi vezetési kultúrának hála elég rosszul vezetnek, állítólag sok is a baleset.

Amit nem ajánlok Máltán, az a döner (vagy kebab vagy gyros, hívjuk ahogy akarjuk). Amiket eddig kóstoltunk az mind elég szörnyű volt.

A hús íztelen, a zöldségekből alig tesznek bele. A szósz amit csinálnak annyira rossz, hogy az egyik dönert konkrétan nem tudtuk megenni. Túl joghurtos és sűrű, savanyú lesz tőle az egész étel. A szósz nem elég, hogy rossz, de még keveset is tesznek bele, így az egész döner nagyon száraz és íztelen...

Érkezés után, az egyik első dolgunk az volt, hogy bankszámlát és bankkártyát intézzünk, különben ugye nem nagyon lenne hova utalják a fizetést. Az országban három bank van jelen, a Bank of Valletta, a Baniff és a HSBC. Ízlés kérdése, hogy ki melyiket választja, a HSBC-ről sok rosszat hallottunk, a Baniff pár száz eurós depozitot kér minden külfölditől, így a BOV mellett döntöttünk, úgyis az a legelterjedtebb. Az egyik fiókjuk nincs is messze, ezért az első nap el is mentünk bankszámlát nyitni. Délelőtt, nyilván, mivel 2-kor a bank bezár. Ekkor kezdődtek az érdekességek.

A máltai személyi megszerzése mindenkinek kötelező, aki 3 hónapnál tovább tervez az országban maradni. Teljesen egyértelműen nem derült ki, hogy miért, mindenesetre az alapvető ügyek intézéséhez (bank, orvosi ellátás, stb.) elvileg elengedhetetlen.

Egy szép napos reggelen bele is vetettük magunkat a bürokráciába. Buszra szálltunk és elmentünk Valettába.

Első állomás a helyi munkaügyi (munkanélküli hivatal?), az ETC, a Zachary Street-en található egy zöld táblás bejárata van. Itt érkezesi sorrendben kerültünk sorra, ketten voltak előttünk, kb. 10-15 percet kellett várni.

A lakáskeresés akár lehetne egyszerű is Máltán, hiszen rengeteg nagy ingatlaniroda van jelen a szigeten, amelyek a weboldalaikon jobbnál jobb lakásokat hirdetnek. Csakhogy, minden ami a weblapon látható már rég nincs meg. Az ingatlanpiac olyan mértékben pörög, hogy már nem is próbálják meg naprakészen tartani a kínált lakásokat.

A megoldás az, hogy az ember email-ben vagy személyesen felveszi a kapcsolatot TÖBB ingatlanügynökséggel is. Azért kell több, mert valójában sajnos nem túl nagy a választék, mindent ami jó elvisznek 1-2 nap alatt. Ezért azt is érdemes megfogadni, hogy ha egy hely nem csak "elmegy", hanem "hmm, itt szívesen laknék" kategóriába esik, akkor rögtön ki is kell venni, még ott a helyszínen igent kell mondani rá.

Érdemes minden paramétert megírni/elmondani rögtön az elején, kezdve a maximum kerettel, a lakás körülbelüli várható helyével (melyik városokban, vagy esetleg mihez legyen közel, munkahely sétatávolságban legyen, stb.), szobák száma, modern vagy átlagos bútorozottság, légkondi legyen-e, stb.

Ezután az ingatlanügynök jó esetben tud 1-2 lakást mutatni, amihez el is visz kocsival ingyen és bérmentve. Nincs semmi kötelezettség és többnyire nagyon kedvesek, vissza is visznek ahova kéred, nem vagy magadra hagyva.

Az állatok tartását vagy engedik, vagy nem. Többnyire inkább nem, mert bár állatbarát nép a máltai, de nagyon félnek, hogy a kutya/macska megrongálja a bútorokat vagy a falat. Nekünk van egy kis hüllőnk, őt sikerült elfogadtatni, hiszen nem egy olyan állat ami nagy kárt tud okozni, így belekerült a szerződésbe, hogy lakhat velünk.

A lakások felszereltsége változó. Alapvetően mind bútorozva kerül kiadásra "teljesen" felszerelve. Ez azt jelenti, hogy elvileg adnak ágyneműt, huzatot, törülközőt, edényeket, tányérokat, poharakat, stb. A valóságban ez egy nagyon minimum szintet jelent az esetek többségében, azért egy rendesen működő háztartáshoz be kell szerezni ezt-azt. A mi lakásunkban szerencsére van mosogatógép, de ez volt az egyetlen amiben láttam. Mosógép és hűtő mindenhol van, az újabb lakásokban modernebb, energiatakarékosabb, a régiekben egy kicsit korosabb darabok.

A lakásokba nincs bevezetve a gáz, ha villany helyett gáztűzhely mellett döntött a tulaj, akkor az erkélyen tárolt palackból szerzi a hozzávaló anyagot. Azt hallottam, hogy nem túl nehéz kicserélni, hozzák kocsival az új palackokat és elviszik a régit.

A rezsi költségek kb. az otthonihoz hasonlóak.

Amennyiben sikeres a keresés és megvan a lakás amire vágytunk, akkor jön a szerződéskötés, az ügynök díjának kifizetése, ami a legtöbb esetben a havi lakbér fele. A tulajdonos általában 1 hónap kauciót és az első hónap kifizetését kéri szerződéskötéskor. A kifizetés esetünkben átutalással történt, nem kellett több száz euróval a zsebünkben menni lakást nézni. Általában 12, ritkább esetben 6 hónapos szerződést iratnak alá a bérlőkkel.

A szezon kezdete előtt és közben nehezebb lakást találni, mert egyrészt ki tudják hetente annyiért adni, mint amennyi normál esetben egy hónap, másrészt jönnek az angol nyugdíjasok, akik egész nyárra ideköltöznek. Akinek április végétől kell kb. novemberig lakást keresnie, annak igencsak nehéz dolga lesz, valószínűleg drágábbat és kisebbet fog kivenni, mint amire először gondolt.

Az árakról nagyon sokat nem tudok mondani, csak a saját tapasztalataink alapján. Birkirkara egy picit olcsóbb, kb. havi 100 EUR-val, mint máshol, de ott nincs tenger. Ott elfogadható 2 hálószobás lakást 700-750 EUR/hónapért láttunk. Gzira is megfizethető, ha szeretnél a vízhez közelebb lakni, de sajnos Sliema és Ta'Xbiex elég drága. Az árakban nincs nagy különbség az 1/2/3 hálószobás lakások között, lehet érdemes egy nagyobbat kivenni, hogy a látogató családtagok és barátok is kényelmesen elférjenek.

Összefoglalva az egész egy nagy szerencsejáték és sokat kell menni utána, sok lakást meg kell nézni.

Üdvözlök mindenkit ezen a blogon, amit azért hoztam létre, hogy Máltáról osszak meg naprakész információkat főleg olyanoknak, akik ide terveznek költözni, de hasznos lehet a túristáknak is.

Mi nem olyan régen költöztünk ide Magyarországról, így még nagyon sok újdonságot, érdekességet és furcsaságot vélek felfedezni, amit szeretnék minden érdeklődővel megosztani.

Ha van olyan téma ami érdekelne, de még nem találtál róla bejegyzést, nyugodtan kérd kommentben és megpróbálok rá válaszolni.